• facebook-square

©2019 Herman László

Az élet útján a megfelelő társ kiválasztása, és vele a házastársai kapcsolat megkezdése, a kökös élete kialakítása minden korban és minden társadalomban a különböző rangú és rendű emberek számára egyaránt meghatározó fontosságú volt. A többség – a házasságkötés neézségeiben sokakkal osztozva – elődeink a példáját követte. Igy történt ez a Muravidéken is és ez érezető Herman László alkotásain is – azzal a meglepetéssel, hogy a festőművész mégis érezteti azokat a veszélyeket, amelyek ezt a hagyományt megbontják, mert a megváltozott világban, a hagyományos közösségek, különösképpen a muravidéki magyarság is változik, s lassan feladja a szokásait, a nyelvét, az identitását. De nézzük. Mit is értünk a szokásainkon?

Azt, hogy a közösségben élő ember, az egyén élete útja során nem töretlen úton jár, elődeinek nyomdokába lép, később utódai az övében, azaz a környező társadalom elvárásai, követelményrendszere szerint lehet és kell cseleedni. Lehet, mert ha nem lehetne, az egyénnek önmagának kellene kitalálnia teendőit élete fordulópontján. A szokás azonban nemcsak lehetőség: a közösség is elvárja, hogy szokásai szerint járjanak el, sőt ezt tartják a közösséghez tartozás bizonyítékának. A szokás tehát kényszerítő erő is. Ugyanakkor: biztonság, hiszen a szokás követése már bevált generációk soránál a közösség életében, viszont nem kedvez az egyéni kezdeményezéseken.